Szívügyek

Azt hiszem igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy ha beletemetkezel a munkába, akkor jobb lesz! Így is volt! Egész múlt héten különböző projekteken dolgoztam, szerdán gyakorlatilag az irodában éltem. Annyira mentem haza, hogy zuhanyozzak és aludjak egyet, majd  8-ra vissza.

Nem beszéltem a munkatársakon kívül senkivel (most a barátnőim is nagyon elfoglaltak lettek), és jó volt nem gondolni az augusztusra. Mivel több fontos feladattal megbíztak, sokat foglalkoztam a melóval, és gyakorlatilag nem értem rá gondolkodni!

Ez szerintem nagyon jó volt így! Arra jöttem rá, hogy jelenleg nem csinálok mást csak sodródom az árral, és megpróbálok a munkára koncentrálni, de egyben kikapcsolódni, és új dolgokat kipróbálni, nem fogok depresszióba süllyedni, nekem arra nincs időm....

Aki elhagyott, az így járt, lesz jobb is!

Addig is jöjjön Gloria :D:D:D:D

Ez a szám tökéletesen kifejezi, mit érzek most!

Hát, ennyi volt.... Szakítottunk... Találkoztunk, beszéltünk. Jó volt újra látni. Hiányzott. Az ismerős parfüm, a barnak szemek... Szeretem, ahogy mosolyog....

De hagyjuk, el fogom felejteni, mert nem érdemel meg! Habár bocsánatot kért az esküvői kirohanása miatt, de azt mondta, hogy akkor előtört belőle valami. Az, hogy ő nem akarja még lekötni magát, és habár szeret és jó volt velem járni, nem akar megbántani, de most legyen vége.

Majdnem bepróbálkozott a legyünk barátok klisével, de leállítottam. Mondtam, hogy nem kell a maszlag, egyszerűen megfutamodott, nem lehetünk barátok, mert ez nekem annál több volt. Azt mondta, megérti.... Megérti, mi..... Jó vicc.... Az este még kb. 10 percig tartott, amíg megbeszéltük, mikor jön el a cuccaiért. Az este során ez alatt a tíz perc alatt elkezdtem őt utálni, elkezdtem azt a mély utálatot érezni, amit csak nagyon ritka esetben teszek.... 

Nem tudom, ha ennyit értem neki, akkor legyen is vége.

Hétfőn jön a cuccaiért.... Csak vigye őket.... El fogom engedni....

A tegnap éjszakát majdnem végig ébren töltöttem. Olvastam és gondoltkodtam: kettőnkről, mi volt ami szép volt, és mi az, amit nem szerettem benne, ami zavart. Nem tudtam elaludni, ezért Idát kezdtem el olvasni, a nő történetét, aki lázadó lelkével belekényszerült egy olyan helyzetbe, amiből nehezen tudott volna kimászni, ha nem egy olyan jó emberhez adják hozzá, mint Csaba.

Már nem sok volt a könyvből vissza, amikor 4 körül elaludtam, de sajnos 6.30-kor már kelnem kellett.... De itt van egy részlet belőle, az előszó:

"Sötétben állunk néha, magunk se tudva, hogy kerültünk belé. Csak meresztjük  a szemünket, csak tapogatódzunk, bizonytalankodunk. És a szívünk hüledez.

- Merre?

S véljük, semerre.

Csak tapogatódzunk. Lépünk. Meg-megállunk vakul. Fejünk felett talán kőszikla csüng? Lábunk előtt talán farkasverem vagy szakadék tátong? Talán kígyóra léptünk? Szívünk remeg, mint a nyárfalevél.

-Istenem!...

De mennünk kell, hogy kijussunk valamerre. Hát lépünk, bizonytalankodunk tovább és tovább. Az iránytalanságban. Vakon. Demedezve. Tapogatózva. Szemünket olykor könny önti el. Szívünket olykor elszorítja az aggodalom. Aléldozunk.

- Hova jutok?!

S nem érezzük a sötétségben, a bizonytalanségban, a veszedelmek között, a Halál el-ne-csússz ösvényén, nem érezzük, hogy egy láthatatlan jóságos kéz van a kezünkön. Vezet."

Várok, megvárom mit mond este, és akkor érezni fogom a helyes választ....

Próbálok kiszakadni a hétköznapokból, de nem tudok teljesen. Egyrészt itt a munkám, amit el kell végeznem. Másrészt itt van ez a  dolog. Vele. Nem beszéltünk 15. óta.... Nem hívott nem keresett. Én sem, mert most úgy éreztem, nem nekem kell lépni. De ezt akkor is meg kell beszélni.

Volt már olyanotok, hogy erősen gondoltatok valakire és ő megjelent vagy telefonált?

Hát most én így jártam. Ebédidőben jött Tőle egy telefon... Egy telefon, amiben találkozót beszéltünk meg holnapra, este az egyik kedvenc helyünkre. Annyit mondott, beszélni akar velem kettőnkről. Mondtam, hogy ott leszek.

Ma este átgondolom, mit is akarok..... Mit akarok tőle, magamtól, ettől az egésztől....

A kis kalandom nem befolyásolt semennyire sem, nem érzem magam se jobbnak és se rosszabbnak ettől, és még abban sem segített, hogy mit kezdjek magammal.

Most gondolkodnom kell.

jaj....

Mondtam már, hogy imádom a barátnőimet, na a barátnőimnél jobban már csak a ZP-t és a Kaukázust, na meg az ismeretlen fiút a kivetítő alatt....

Na, de kezdjük az elején: A hétvégi pihenő után meglátott Juci, az én legjobb barátnőm, és azt mondta, olyan vagyok, mint egy mosott kupac...... Közölte velem, hogy elég az önsajnálatból és Katiék jönnek este 6-ra értünk, iszogatunk, és indulunk Kaukázus koncertre!

Nagyon szeretem az együttest, szóval némi noszogatás elég volt, hogy belemenjek.... Mostanában ez a hétfői iszogatások rendesen betesznek..... 

Szóval iszogattunk, és elmentünk a Zp-be, ahol már a tömeg gyülekezett és várták a koncertet és csak iszogattunk, iszogattunk, aztán elindult a Kaukázus és áááááááá, nagyon-nagyon jó volt. Elfelejtettem mindent, ami sérelmem volt, és felszabadultam buliztam!!!! 

Már ment a koncert egy ideje, amikor észrevettem, hogy a mellettünk levő csapatban van egy srác, aki engem stíröl. Kb. 2 számig nem is foglalkoztam vele, aztán arra gondoltam, miért is ne, és amennyire tudtam a félhomályban elkezdtem vele flörtölni (mosolygás, hajdobálás) majd a következő szám végén már mellettem állt. Egy darabig azt gondoltam, mit csinálok, úristen???, de aztán rájöttem, hogy miért is ne??? Ki tart vissza??? A srácnak tetszem, ő is nekem, és kész.... Aztán jött ez a szám, amire a barátnőim teljes tombolásba kezdtek velem együtt:

Aztán, amikor a számnak vége lett, lesmárolt í srác! És nagyon jó volt... A barátnőim csak néztek, én nem vagyok az a koncerten smárolós típus... Sőőőt, de ez most jól esett....

A koncert végén még maradtunk iszogatni, és a srác is hozzánk csatlakozott....

Egész este beszélgettünk, és bár a barátnőim közölték velem, hogy csak le akar fektetni, én pontosan tudtam, hogy most én is ezt akarom....

Kutyaharapást szőrével!!!

Ma kicsit késtem a munkahelyemről... és ugyanabban a ruhában érkeztem, amiben a koncerten voltam....

Wow-wow-wow...

A hétvégét vidéken töltöttem, rokonoknál, akik épp most kaptak aranyos kiskutyákat, kettőt. Foxi és tacsi keverékek, kicsit és fekete-fehérek. Nagyon aranyosak voltak.

Egész hétvégén velük játszottam. Nagyon jó volt!

Egy-két cuki kép! Sajnos nem róluk, mert nem vittem gépet fényképezni!

Napi szívderítésre:

Mindegyik olyan aranyos!!!!

Hogy eltereljem a figyelmemet a szenvedéseimről, elkezdtem a festészet felé fordulni. Elővettem a polcomon porosodó Dalí válogatást és tegnap tűzijáték után elkezdtem lapozgatni. Annyire lekötötte a figyelmemet, hogy fél 1 volt mire észbekaptam, hogy még mindig ott ülök és csak a képeket nézem.

Szürrealista képek, de annyira a valóságba nyúlnak, hogy szinte fáj. A képek egy misztikusnak tűnő világot mutatnak, de valójában csak az e világ összezavarodott képét mutatják.

Színvilágban és hangulatban is közel állnak most hozzám. Íme egy kis válogatás!

Még több kép van a neten, de engem ezek fogtak meg a legjobban

Jóbarátok forever!

Nem tudom, még mi van, nem telefonált, nem keresett, de én sem... Ezt lassan szakításnak értelmezem.

Egy barátnőm szerint ezeken a stádiumokon végig kell mennem mindenképpen:

Az első néhány hétben el sem akarod hinni, hogy ez veled történik. Kétségbe vagy esve, bármelyik percben elsírod magad, mely még inkább megrémít, mert a teljes reménytelenség érzése hatalmasodik el rajtad. 

Én most teljesen ebben a korszakomban vagyok.... Úgy érzem... Már nem sírok napohnta, csak kétségbeesett vagyok... de nagyon....

2. Vad korszak
A következő időszakban olyan őrültségekre vagyunk képesek, melyekre azelőtt sohasem. Haragunk legyőzi a félelmeinket, így szinte gondolkodás nélkül változtatjuk meg frizuránkat, vásárolunk meg extrém ruhadarabokat, és vetjük bele magunkat az éjszakai életbe.

Nem vagyok valami nagy vadulós típus, de régen voltam olyan igazi csajps buliban...

3. Pasit, de azonnal
A szakítás után néhány héttel lázasan elkezdesz pasik után kajtatni. Ennek a célja egyrészt az ex féltékennyé tétele, másrészt önbizalmad visszanyerése.  Persze az első néhány hónapban senki sem fog közel kerülni hozzád, hiszen Te még mindig az exedet akarod, és senki sem érdekel igazán.

Még mindig csak egyet szeretnék... de ő már nincs itt...

4. Egyetlen férfit sem akarok látni!
Ebben a fázisban dühöt érzel minden férfi iránt. Soha többé nem akarsz magad körül férfiakat látni. Ne aggódj, ez az érzés el fog múlni, és nem egy macskával fogsz megöregedni!

Na, ez most már igaz rám: egyszerre vagyok kétségbeesett és dühös, és kiábrándult.... Nem tudom...

5. Szenvedés
Jellemzői a kétségbeesés, az önvád és a fájdalom. Általában fél évvel a szakítás után jön el ez az állapot: túl vagy a döbbeneten, a vad korszakon és csak a fájdalom maradt.  Értelmetlennek látsz mindent, és undorodsz az utcán hemzsegő „érdemtelenül boldog” pároktól. Gyászolod a veszteségedet, és magadat hibáztatod az eseményekért. Felkelni sincs kedved és sokszor még az öngyilkosság is eszedbe juthat.

Már most ott vagyok... Ez a nihil....

6. Egyedül, boldogan
Végre fel tudsz ébredni vidáman. Erős, magabiztos vagy, visszatért beléd az életöröm. Ettől vonzó vagy, és ezt ki is élvezed a flörtökben.

Sokat kell dolgozni azon, hogy visszatérjek vadászni... Miért nem hív? Vagy hagyjam az egészet? Nem tudom, csak az elsőszinten vagyok....

(Forrás: barátnők, szakitas.hu)

Mire nem jó a youtube, ma keresgettem rajta valamit, amit vidámmá tesz.

Megtaláltam a régi nagy kedvencemet.

Azóta semmi hír... Van egy olya n érzésem, hogy itt több volt mint esküvői para... Még nem hívom... Várok... Ha jelentkezik, megbeszéljük, egyszer muszáj lesz, nálam vannak még holmijai...

Ma úgy vagyok, hogy jól vagyok

MÁr vagy egy órája ezeket hallgatom:

nem tudok betelni vele:

és még egy...:

Nem vagyok az a nyávogós nő, meg nem szoktam nyavalyogni, de ez volt az egyik legnevetségesebb és legcsúnyább szakítás, amit valaha átéltem! Nemrégiben még boldogan nyaraltunk, jó volt együtt. Most azonban mintha kifordították volna magából.

Meg kell beszélnünk, de még nem tudnék higgadtan hozzászólni.

Ráadásul pont most vagyok szabin is..... Nem csinálok mást csak egész nap Celine Diont hallgatok... Falling into you album, az örök klasszikus nálam

Lassan elérkezem a jégkrémevéshez, és onnan nincs megállás. Talán ha kiírom magamból, akkor jobb lesz. Este a barátnők elvisznek valahova.

De úgy felhívnám.... De nem.... Nem tudom....

Volt már közületek bárkivel, hogy úgy érezte, a sors összeesküdött ellene??? Hát, én így éreztem magam szombaton... Egy félreértés miatt veszekedés és mosolyszünet a párommal... Nem írok le mindent, csak azt, mi váltotta ki a vitát.

Egy kedves barátnőm esküvőjén voltunk és hát a csokor dobásánál a virág pontosan felém repült... Nem volt mit tenni, megadtam magam a sorsnak, és elvettem a virágot. Gyakorlatilag a vacsora egész ideje alatt azzal húztak a többiek minket, hogy mikor lesz a nagy nap, meg egy év van rá, és majd jönnek a mi lagzunkba is.... Én csak barátságosan mosolyogtam, de a páromon látszott, hogy nagyon feszeng...

Két fogás között megkérdeztem, mi a baj, és azt mondta, hogy nagyon zavarják a célozgatások, mert ő még nem áll készen egy ilyen lépésre. Elmondtam neki, hogy megértem, meg minden, de 3 év után nem is gondolt rá, hogy esetleg eljegyezzen. Azt mondta, hogy gondolkodott rajta, de nem tudja még mit akar és időt kér....

Eddig teljesen rendben lett volna  a történet, míg nem visszatérve az asztalunkhoz egy 20 perc múlva megint elő nem jött a téma, de most Őt kérdezték, hogy hogy áll ahhoz a kérdéshez, hogy engem jövőre elvesz valaki. A válasza az volt, hogy mindenki elvehet, de ő biztos nem fog....

Nem tudom leírni, akkor mit éreztem... Fogtam a virágot és kirohantam.... Hagytam egy üzenetet a menyasszonynak és a vasárnapot átsírtam. Már csak azért is, mert először délután keresett....

Nem tudom, most jó volt kiírni magamból, de nem tudok vele beszélni. Muszáj volt ezt a nyilvánosság, a barátaink előtt....

Ady nem a legjobb szerelmi bánatra, de...

Elbocsátó, szép üzenet

Törjön százegyszer százszor-tört varázs:

Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor,

Ha hitted, hogy még mindig tartalak

S hitted, hogy kell még elbocsáttatás.

Százszor-sujtottan dobom, ím, feléd

Feledésemnek gazdag úr-palástját.

Vedd magadra, mert lesz még hidegebb is,

Vedd magadra, mert sajnálom magunkat,

Egyenlőtlen harc nagy szégyeniért,

Alázásodért, nem tudom, miért,

Szóval már téged, csak téged sajnállak.

Milyen régen és titkosan így volt már:
Sorsod szépítni hányszor adatott
Ámító kegyből, szépek szépiért
Forrott és küldött, ékes Léda-zsoltár.
Sohase kaptam, el hát sohse vettem:
Átadtam néked szépen ál-hitét
Csókoknak, kik mással csattantanak
S szerelmeket, kiket mással szerettem:
És köszönök ma annyi ölelést,
Ám köszönök mégis annyi volt-Lédát,
Amennyit férfi megköszönni tud,
Mikor egy unott, régi csókon lép át.

És milyen régen nem kutattalak
Fövényes multban, zavaros jelenben
S már jövőd kicsiny s asszonyos rab-útján
Milyen régen elbúcsuztattalak.
Milyen régen csupán azt keresem,
Hogy szép énemből valamid maradjon,
Én csodás, verses rádfogásaimból
S biztasd magad árván, szerelmesen,
Hogy te is voltál, nemcsak az, aki
Nem bírt magának mindent vallani
S ráaggatott díszeiből egy nőre.

Büszke mellemről, ki nagy, telhetetlen,
Akartam látni szép hullásodat
S nem elhagyott némber kis bosszuját,
Ki áll dühödten bosszu-hímmel lesben,
Nem kevés, szegény magad csúfolását,
Hisz rajtad van krőzusságom nyoma
S hozzám tartozni lehetett hited,
Kinek mulását nem szabad, hogy lássák,
Kinek én úgy adtam az ölelést,
Hogy neki is öröme teljék benne,
Ki előttem kis kérdőjel vala
S csak a jöttömmel lett beteljesedve.

Lezörögsz-e, mint rég-hervadt virág
Rég-pihenő imakönyvből kihullva,
Vagy futkározva rongyig-cipeled
Vett nimbuszod, e zsarnok, bús igát
S, mely végre méltó nőjéért rebeg,
Magamimádó önmagam imáját?
Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg,
Csillag-sorsomba ne véljen fonódni
S mindegy, mi nyel el, ár avagy salak:
Általam vagy, mert meg én láttalak
S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.

A napokban ücsörögtem, és azon gondolkoztam, hogy mennyi elszaporodtak a társkereső klubok (főleg online formájukban) és jó lenne erről írni valamit.

Mindjárt azzal kezdeném, hogy a társkereső klub gyakorlatilag a kerítőnő és az összeboronáló lelkes családtaggal kezdődött. Régen a gazdagok vagyon és vallás szerint házasodtak és nem volt a fiataloknak beleszólása, lévén a frigy már csecsemőkorban megköttetett.

A szegényeknek meg általában ott voltak a nagynénik és nagybácsik, akik hallottak a szomszéd faluban egy tisztességes jányról vagy legényrü és beajánlották az ő rokonukat, aki általában 15-19 éves volt, de idősebb nem nagyon. A lakodalmat le is szervezték, a következő bálon összeismertették a fiatalokat és ha már az egyik lelkesen mosolygott a másikra, akkor nem volt kegyelem, a frigy megköttetett.

Az intrikusok szerepét ma már átvette a hivatásos házasság közvetítő vagy társkereső klub vezető! Habár az online portálok nagyon népszerűek (lásd majd később), a megbízhatóság miatt sokan választják a kényelmes bőrfoteles, kanapén ücsörgést, ahol akár fényképes katalógusból is lehet válogatni a hölgyek  és urak közül!

Ebben a szakmában a megbízhatatlan ügynökség azonnal be is zárhat! Ahol csak modellek és Adoniszok képei vallak a gyűjteményben, egy csapásra elvesztik hitelességüket.

A szervezésük általában csak a telefonszám és az elérhetőség megadásáig terjed, ha több szempont (nem csak külső) alapján kiválasztották a társat kereső számára legmegfelelőbb jelöltet.

Hogy a nemes lelkű szervező is meg tudjon élni, az ilyen klubokban regisztrációs díj is van. Ezek a moder kori mádámok általában az értelmiség közvetítői, akik kétségbeesésükben áldoznak is a párkeresésre.

Az, hogy ezek a klubok hasznosak vagy sem, nem fogom megítélni, de a következőben írok a netes portálokról.

Addig is kedvenc sorozatom egyik legaranyosabb része!